A fotós munkáimat bemutató sorozat következő részében Dzsiddába, Szaúd-Arábia második legnépesebb városába és a 3x3-as kosárlabda profi sorozatának döntőjére invitállak titeket. Sok szempontból is érdekes és izgalmas kaland volt, aminek a szigorúan vett fotós tapasztalatai mellett néhány egyéb aspektusát is igyekszem megmutatni. Fotós szempontból a legnagyobb kihívást talán a döntőhöz kapcsolódó nyomás, és az elég szerencsétlen módon hangolt fények jelentették, de ennél izgalmasabb volt számomra, hogy egy olyan világban dolgozhattam, amit korábban személyesen még nem volt szerencsém megtapasztalni. A torna a rengeteg élmény mellett számos váratlan, megoldandó helyzettel is szolgált.
A verseny
A World Tour a FIBA 3x3-as szakágának profi sorozata, ahol a csapatok a világ ikonikus helyszínein küzdenek a pénzdíjakért és a dicsőségért. Idén 12. alkalommal indult el a sorozat, melynek 2023-as dsziddai döntőjén a győztes csapat (Ub Huishan NE) 60.000 dollárral, azaz körülbelül 21 millió forinttal lett gazdagabb, a teljes szezon során pedig nagyjából 5.000.000 dollárnyi (1,74 milliárd forintnyi) pénzdíj talált gazdára. Az év során már korábban is fotóztam a sorozatot, azonban a “nagy” döntő minden szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír. Az egyes állomásokhoz minden esetben két versenynap tartozik, ami most egy harmadik, media day jellegű nappal egészült ki.
Felszerelés
A szokásos utazós szettemet szerettem volna az új Plenával bővíteni, azonban ez most logisztikai okokból nem jött össze, így a “standard táskámmal” szálltam repülőre. Fotós felszereléssel repülni mindig izgalmas, azonban a legutóbbi izraeli “kalandom” után igyekeztem a lehető legjobban bebiztosítani magam. A táskám súlyát csökkentendő a vázakat és a legtöbb objektívet már azelőtt átpakoltam a fotós kabátomba, mielőtt az utasfelvételhez mentem volna.
Mit vittem magammal?
2 x Nikon Z 9 váz
1 x NIKKOR Z 70-200mm f/2.8 VR S
1 x NIKKOR Z 24-70mm f/2.8 S
1 x NIKKOR Z 14-24mm f/2.8 S
1 x NIKKOR Z MC 105mm f/2.8 VR S
1 x NIKKOR Z 50mm f/1.2 S
1 x NIKKOR AF-S FISHEYE NIKKOR 8–15mm
1 x NIKKOR PC-E NIKKOR 24MM F/3.5D ED
1 x FTZ II bajonettadapter
1 x Tamrac Pro (Double) Strap
Mit hagyhattam volna itthon?
1 x NIKKOR Z MC 105mm f/2.8 VR S
Emellett a halszemmel és a Tilt-Shifttel sem készült számtalan felvétel, de néhány képpel azért mindig segítettek abban, hogy minél változatosabbak legyenek a galériák. A legtöbbet természetesen most is a lista első három objektívét használtam, bár a nulladik nap fotózásánál előkerült az 50/1.2 is.
Tapasztalatok
Fotós szempontból is tartogatott érdekes kihívásokat az esemény, azonban néhány egyéb, a fotós életéhez kapcsolódó dolgot is szeretnék megosztani veletek.
Az utazás
A repülőút szerencsére különösebb bonyodalmakat nem ígért, Budapestről két óra Isztambul, onnan pedig további négy óra Dzsidda. Nem vészes. Annak ellenére, hogy mindkét gép szinte teljesen megtelt, voltam olyan mázlista, hogy mindig volt mellettem egy üres hely, így kimondottan kényelmesen telt az út. A dzsiddai reptéren gyorsan ment az országba való belépés, de a kézipoggyászok átvizsgálásánál a táskányi fényképezőgépnek és objektívnek köszönhetően “fennakadtam”. Igen határozottan és kitartóan érdeklődtek azután, hogy van-e nálam drón, én pedig hasonló elszántsággal igyekeztem meggyőzni őket arról, hogy a hazautazásig nem tervezek felszállni. Végül azt hiszem a vízumom típusa (government visit / kormányzati látogatás) győzte meg a rend szigorú őrét, ami egyébként máshol is jó ütőkártyának bizonyult.
Dzsidda
Bár tudtam, hogy a szaúdi nagyvárosokban már lényegesen szabadabb az élet, de azt nem gondoltam, hogy ennyi minden változott. Természetesen egyáltalán nem ritka a nikábot viselő nők látványa, de ma már ugyanúgy természetes ha valaki hidzsábot sem visel. A nők számára mindez már nem előírás, a “megfelelő” öltözet elegendő. A Szaúdi Kosárlabda Szövetség elnökével beszélgetve megtudtam, hogy a folyamat csak nemrég, néhány éve kezdődött, ám ezalatt a rövid idő alatt is gyökeres változásoknak lehettek tanúi. Néhány éve még fel sem merülhetett például, hogy női kosárlabda mérkőzést rendezzenek (vagy akár, hogy nők egy focimeccsen jelen lehessenek), most pedig a torna betétprogramjaként már női 3x3-as mérkőzésen is szurkolhattak a nézők. Mindezek fogadtatása pedig rendkívül pozitív a helyiek körében is.
Media day
A videós stábbal együtt három beállítást terveztünk. Zöld háttér előtti videózást, egy fehér hátteres fotózást, valamint egy speciális, épített háttér előtti fotózást. A mindezekhez szükséges felszerelésekről részletes és pontos specifikációt küldtünk a szervezőknek, azonban idén — a korábbi évekkel ellentétben — ezek az eszközök többségében valamiért nem érkeztek meg. Kaptunk egy fehér és egy zöld hátteret 1,36 méteres szélességben (a kért 2,72-esek helyett), egyetlen háttértartót és 4 darab 30 centis fénykardot (töltő nélkül)… Hajnali kettőig reménykedtünk és gondolkodtunk, hogy mit tudnánk ebből kihozni, majd leginkább a csoda reményében mentünk el aludni.
Reggel 7-re annyiban változott a helyzet, hogy ott állt a szoba közepén az épített háttér is, igaz lényegesen kisebb méretben és egészen máshogy elkészítve, mint ahogy a terveinkben szerepelt. De fényeink továbbra sem voltak, az első csapat pedig hamarosan érkezett. Az éjszakai tervezéssel persze felkészültünk erre a forgatókönyvre is, így a videó lett a prioritás. Ők kapták meg az egyetlen háttértartót, amire egymás mellé ragasztottak két csíkot a zöld háttérből, a toldás helyét pedig utómunkával távolították el. Szerencséjükre egyiküknél két állandó fényű lámpa is volt. Igaz ezek teljesítményben elmaradtak a szükségestől, de a szoba elsötétítésével már használhatók voltak. A fehér hátteres fotózást a feltétlenül szükséges mértékre redukáltuk, amihez egy fehérre festett sarkot választottam helyszínül. A fények az alanynak szemből (ablakon beszűrődő napfény), és bal felülről (szoba lámpái) érkeztek, ezért a jobb oldali falról leszedtem a közel 2 négyzetméteres színes festményt, hogy az alatta lévő fehér falfelület némi derítést biztosítson az arc másik oldalán is. Meglepően jól működött a dolog a nélkülözhetetlen fotók erejéig.
Az épített háttér sajnos minden sebből vérzett. Kisebb volt a szükségesnél, perforáció helyett átlátszó plexit kaptunk, a fekete bevontról pedig túl sok fény verődött vissza. Fények hiányában végül az egészet az ablak előtt helyzetük el, hogy a napfény átvilágíthassa a le nem fóliázott részeket. Az első csapatoknál 1-1 fénykarddal oldottuk meg a világítást, azonban ezek fényereje erősen korlátozta a lehetséges beállítások számát és a lámpák folyamatos mozgatásának szükségessége miatt két fotós kellett a feladathoz. Később érkezett még két hálózatról működő, nagyobb teljesítményű ledes panel, melyekkel kezdetben a drámaibb hatás miatt oldalról világítottunk, később azonban ezen változtatnunk kellett a háttéren megjelenő fényfoltok miatt. Végső megoldásként az egyik fényforrást a plafonra irányítva szórt fénnyel világítottuk a játékosokat, a másik panellel pedig oldalról próbáltuk megtalálni azt a helyzetet, amikor az arcon már valamennyire látható a fény, de a háttéren még nem csillan meg. Mindez lényegében csak egy néhány centiméteres tartományban működött jól, ha a játékos elmozdult ebből a zónából, akkor az oldalfénynek már nem volt érezhető hatása.
Mérkőzések fotózása
Szerencsére itt már kevesebb volt a váratlan helyzet, nehézséget talán csak a pálya közepére fókuszált világítás jelentett, mivel a szélekre már csak fele annyi fény jutott, a sarkokban pedig még ehhez képest is legalább további egy fényértékkel volt kevesebb. Szerencsére a pálya teljes egészében jól körbejárható volt, így lényegében szinte bármilyen szögből lehetőség volt fotózni. Ahogy általában a nagyobb tornákon, itt is felváltva fotóztuk a mérkőzéseket, így minden második meccs alatt (kb 20 perc) volt lehetőségünk a képek válogatására, szerkesztésére, feltöltésére, tagelésére, és persze az egyéb fotók (behind the scenes, marketing, VIP vendégek, hangulatképek, helyszín, bemelegítés, stb) elkészítésére.
